Ha már azon gondolkodik, milyen mértékű stressz éri önt a mindennapok során, talán már ön is észrevette saját viselkedésének megváltozását, s azon érzelmek felszínre kerülését, melyek jelentős hatással vannak általános reakciójára és közérzetére. De ez a felismerés igen dicséretes, hiszen a
krónikus stressz elleni harc első lépése nem más, mint feltenni saját magunknak a megfelelő kérdéseket, illetve megfigyelni önmagunk és környezetünk működését.
Ahhoz, hogy nagyjából meg tudja ítélni, hogy milyen mértékben befolyásolja testét a krónikus stressz, két dologra van szüksége:
- A stressz okozta változások felismerése
- Ezen változások egyéni megfigyelése saját testén
Milyen változásokat okozhat a stressz?
A köznyelvben használt ”stressz” nem más, mint egy pszichológiai, tudatalatti válasz szerveinktől a veszélyre.
A stressz már ősidők óta, a Neandervölgyiek előtti időkre visszatekintve is jelen volt az emberek mindennapjaiban a küzdj vagy menekülj helyzetekben, például mikor szemtől szemben álltak egy tigrissel, vagy akár egy sebesült mamut elejtésére készültek. Ezen helyzetek többek között hatalmas mennyiségű hormont termelnek (adrenalin, kortizol), melyeknek növelnie kell az izomerőt, felerősítenie az érzékszerveket, felgyorsítania a légzést, s támogatni a vérkeringést a szívben és az agyban annak érdekében, hogy testünk megnövekedett teljesítménnyel tudjon működni.
Sajnos az evolúció nem tartott lépést a civilizáció fejlődésével, így napjainkban testünk ugyan azokat a válaszokat adja a ”veszély” érzetére, mint őseink idejében, de miután mi nem tudunk ”küzdeni vagy menekülni”, így nem tudjuk enyhíteni a stresszt. Ehelyett magunkba fojtjuk az érzelmeket, a tiltakozást, az agressziót, a dühöt és a tehetetlenség érzését. És ennek következtében a pszichológia és a kémia szabályainak megfelelően szép sorjában károsíthatjuk szerveinket, sajátos tüneteket produkálva.