Az IBS és a személyes fejlődés

Az akadályok legyőzése

A stresszes időszakok során még a munkába menet is kihívásokat, nehézségeket okozhatnak. Egy IBS okozta tünet a legkevésbé várt időpontban is előjöhet, de a stresszes időszakok során gyakrabban. „Nem egyszer több perces késésben voltam reggelente a munkahelyemről, hiszen képtelen voltam kijönni a mosdóból az otthonomban.” - mesélte Mária (42 éves). – „És már kezdek kifogyni a kifogásokból és magyarázatokból, hogy miért is késtem el az adott reggelen.”

„Attól féltem, hogy elveszíthetem a munkahelyemet.”- mondta Pál (37 éves), akinek az IBS miatt igen gyakran kellett mosdóba mennie. Olyan sűrűn volt szükséges megszakítania munkáját emiatt, hogy képtelen volt projektjeit megfelelően menedzselni és végrehajtani. A kollégái közül többen is arról számoltak be, hogy nehézséget okozott számukra a közös munka vele, sőt, néha kifejezetten gátolta őket az előrelépésben.

Mária sosem beszélt betegségéről.

Meg van róla győződve, hogy munkáltatója nem értené őt meg, ha tudomást szerezne gyakori távollétének és lecsökkent munkaképességének okairól. Akárcsak számos más IBS-ben szenvedő embernek, neki is szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy soha sem lesz igazán sikeres karrierje során. „Képtelen vagyok a feladataimra koncentrálni” – „amint megjelenik a fájdalom, gondolataim teljesen ködössé válnak.” – borzong meg Mária, miközben fájdalmas munkahelyi emlékei előtörnek.
„Csupán egyetlen tanács van az olyan IBS-es betegek számára, mint amilyen én is vagyok” – mondja Pál. - „Amennyiben a betegség akadályoz a munkavégzésben, tegyél meg minden annak érdekében, hogy megelőzd a tünetek megismétlődését.”

Nagy valószínűséggel a visszatérő tüneteket (hasmenés, puffadás, székrekedés, hasfájás) produkáló betegek több mint 90%-a nem keresi professzionális szakember segítségét, remélve, hogy panaszaik önmaguktól is el fognak múlni. Azonban a beavatkozás bármilyen jellegű hiánya nem jelent mást, mint a betegség kezelés nélkül maradását, melynek fényében a tünetek csökkenését remélni hiábavaló. A rosszabb munkahelyi teljesítmény és ennek következtében a csalódás okozásától való félelem megsokszorozza a problémát: a tünetek gyakori megjelenésétől való rettegés, a rendszeres mosdóhasználat és a munkatársak negatív véleménye. Így kezdődik és válik folyamatossá az ördögi kör.

A munkahelyi hiányzások fix költségei a Máriához és Pálhoz hasonló betegek esetében kétszeresére tehetőek az átlagos munkavállalókhoz viszonyítva. Nem meglepő módon, a munkáltatók különösképpen odafigyelnek ezen adatokra. Sajnos még a gazdag nyugati országok esetében sem egyszerű és mindennapos eset az IBS okozta munkaképtelenség következtében kedvezményekhez jutni. Ezt igazolja az az eset is, amikor 2014-ben egy IBS-ben szenvedő ausztrál férfi rokkantsági nyugdíjban részesült, s ez a hír a nap szenzációjává vált.

Éppen ezért különösen helytálló és megfontolandó Pál javaslata, miszerint az IBS-ben szenvedők próbáljanak meg mindent megtenni annak érekében, hogy megelőzzék a tünetek gyakori felbukkanását.
„Amikor a kezelőorvosom elmondta, hogy az IBS egy olyan betegség, mely már akár egy kisebb erőfeszítéssel is kezelhető, elkezdtem naplót vezetni, melyben lelkiismeretesen feljegyeztem mindent, amin keresztülmentem. Leírtam miket ettem, mit tettem, amikor stresszes voltam, sőt, még azt is felírtam, mikor és milyen rendszerességgel mentem mosdóba. Megkérdeztem munkáltatómat arról, hogy esetleg van-e lehetőség időnként otthonról dolgozni. Elkezdtem futni, tudatosan kerültem azokat az ételeket, amelyekről tudtam, hogy gondot okoznak emésztésemnek, illetve bélflórám védelme érdekében elkezdtem probiotikum tartalmú készítményeket fogyasztani. Voltak frusztrált pillanataim, amikor úgy éreztem, semmi sem sikerül. De egy tudatos, határozott ember vagyok, és nem adom fel. Egy bizonyos pont után problémáim lassacskán megszűnni látszottak. Az IBS tünetei már egy teljes éve nem jelentkeztek, de azóta is tudatosan odafigyelek a rendszeres testmozgásra és a megfelelő táplálkozásra. Nemrégiben a főnököm még a fizetésemelés lehetőségét is megemlítette.” – válaszolta Pál, amikor arra kértük, segítsen motivációt és támogatást adni az olyanok számára, mint Mária. – „Ezeken a problémákon igenis lehet segíteni, ám számos dolgon szükséges hozzá változtatni életvitelünkben.”